Magánhangzók

A magyar magánhangzók a Szent Hetes Hangrendet alkotják. A név az egyiptomi magyaroktól származik. A Szent Hetes Hangrend a természet hangrendszere, a madarak és emberek kiválóan értik. Nem tudni, melyik népnek van még Szent Hetes Hangrendszere? Nem soknak, valószínűleg. Talán kizárólag csak a magyaroknak, ráadásul kétszeresen.

A magánhangzók fejlődése az u és i, majd az a és e négyes rendszerén keresztül jutott az o hanghoz. A négy hang, az u, a, e, i kiegészült az o hanggal, közben a pentaton hangrendet is megalkotta. Később létrejött az ö és ü hang is, ezzel kialakult a Szent Hetes Hangrend, vagyis az oktáv, amit az énekes madarak pontosan ismernek.

A Szent Hetes Hangrend lehet rövid és hosszú hangrendszer is. Ebből a rendszerből fejlődtek ki a keleti nyelvek különböző magasságú magánhangzói.

A Hangrend magánhangzóinak jelentése:

A: Isten, Nagy, Magas, Víz, névelő, hátra vetett névelő, továbbá sok egyéb jelentés, amit a kutatók feltártak, csak a most említett legfontosabbakat nem. Az A esetleg Ember is, de nem világos az összefüggés az Isten fogalmával.

E, É, I: Ház, Hajlék, Templom; a Ház Törzset és Országot is jelent.

U, Ö, Ü: Isten, a Magasságos, az Örökkévaló, a Végtelen.

O: Óvilági, Régi, de talán még Úr is. (Az U kifejezetten Hosszú is.)

Magánhangzók